Az elmúlt évek egyik legforróbb kriptós témája a Layer 2 megoldások felemelkedése. Ezek az úgynevezett „második rétegű” protokollok hatalmas pénzeket vonzottak be, és egyre több tranzakciót bonyolítanak le – mégis sokan teszik fel a kérdést: valóban ez a jövő, vagy csak egy technológiai lufi, amiben a befektetők nem látnak igazi hozamot?
Mi az a Layer 2?
Egyszerűen fogalmazva, a Layer 2 protokollok olyan kiegészítő hálózatok, amelyek az Ethereumhoz vagy más blokkláncokhoz kapcsolódnak, de nem magán a fő láncon dolgozzák fel a tranzakciókat. Ehelyett ezeket „összecsomagolják”, és csak egy tömörített bizonyítékot küldenek vissza az eredeti láncra. Így gyorsabb és olcsóbb a tranzakció, miközben a biztonságot az alaplánc biztosítja.
Két fő technológia alakult ki: az optimista rollupok (pl. Arbitrum, Optimism), amelyek feltételezik, hogy minden tranzakció érvényes, kivéve ha valaki ezt megkérdőjelezi; illetve a zero-knowledge rollupok (pl. Starknet), amelyek matematikai bizonyítékot mellékelnek minden tranzakcióhoz. Az előbbi egyszerűbb, az utóbbi biztonságosabb – mindkettőnek megvannak az előnyei és a hátrányai.
Látványos növekedés, visszafogott hozam
Az Arbitrum jelenleg a legnagyobb Layer 2 protokoll több mint 3 milliárd dolláros lekötött értékkel (TVL). A 2023-as airdrop után az ARB token 2,40 dolláron tetőzött, de azóta több mint 80%-ot esett. Ugyanez a helyzet az Optimism (OP) tokennel is, amely szintén gyenge teljesítményt mutatott 2025-ben.
Ez felvet egy alapvető kérdést: ha a rendszer ennyire hasznos, miért nem hoz pénzt a token tulajdonosainak?
A válasz részben abban rejlik, hogy a Layer 2 tokenek többsége nem szed saját díjat a tranzakciókból – ezekért továbbra is ETH-ban fizetünk. A tokenek leginkább irányítási funkciót látnak el, nem pedig profitmegosztást. Így a befektetőknek kevés közvetlen ösztönzőjük van hosszú távon tartani ezeket az eszközöket.
Technológiai és gazdasági kockázatok
A Layer 2 projektek komoly technikai kihívásokkal is szembesülnek. Az elmúlt években több hídprotokoll is meg lett hekkelve – például a Ronin híd több mint 600 millió dollárt vesztett el. Emellett a legtöbb rollup jelenleg egyetlen központi szerver (sequencer) segítségével működik, ami sebezhetővé teszi őket.
A jövőbeni Ethereum-fejlesztések, például a proto-danksharding, tovább csökkenthetik a Layer 2 megoldások költségeit – de ezzel párhuzamosan a nyereségességüket is. Ha a főhálózat olcsóbbá válik, mi lesz a második réteg bevételeivel?
Van jövő, de nem biztos, hogy mint befektetés
Tagadhatatlan, hogy a Layer 2 technológia valódi előrelépést jelent a blokkláncok skálázhatóságában. Az infrastruktúra fejlődik, a felhasználói élmény egyre jobb, és a rendszer lassan kezdi betölteni azt a szerepet, amit sokan vártak tőle.
De a tokenek – ARB, OP, POL és társaik – ettől még nem feltétlenül lesznek jó befektetések. Az üzleti modell sokszor nem tiszta, a közvetlen értékmegosztás hiányzik, és a piaci árak inkább a spekuláción, mint a fundamentumokon alapulnak.
A Layer 2 protokollok fontos szerepet játszanak a kriptoinfrastruktúra fejlődésében, de a hozzájuk kapcsolódó tokenek befektetési értéke egyelőre kétséges. Lehet, hogy a technológia a jövő, de nem biztos, hogy minden projekt és token vele tart.
