A kriptovilágban egyre több cég jelent be „crypto treasury” stratégiát, vagyis hogy a mérlegében digitális eszközöket tartalékol. Bár elsőre ez modern és innovatív lépésnek tűnik, számos szakértő figyelmeztet: a folyamat nagyon hasonló kockázatokat hordoz, mint amilyenek a 2008-as pénzügyi válság idején a hírhedt CDO-k (Collateralized Debt Obligations) esetében jelentek meg. De mit is jelent ez pontosan?
Mi az a CDO?
A CDO-k a 2000-es évek elején váltak rendkívül népszerűvé a pénzügyi szektorban. Lényegük, hogy különböző hitelekből (például jelzálogkölcsönökből) egy „csomagot” állítottak össze, majd ezt továbbértékesítették befektetőknek. A logika egyszerű volt: ha sok különböző hitelt kevernek össze, a kockázat eloszlik, és a termék biztonságosabbnak tűnik.
A probléma azonban ott kezdődött, hogy a hiteleket gyakran gyenge hitelképességű adósok kapták (az ún. „subprime” kölcsönök). Ezeket is belesűrítették a CDO-kba, így a befektetők valójában nem látták pontosan, mekkora kockázatot is vásároltak meg. A rendszer működött, amíg az ingatlanpiac szárnyalt. Amikor azonban a buborék kipukkadt, a CDO-k értéke gyakorlatilag összeomlott, és ezzel elindult a 2008-as globális pénzügyi válság.
Hogyan hasonlítanak ehhez a kriptokincstárak?
Josip Rupena, a Goldman Sachs korábbi elemzője és a Milo kriptokölcsönző platform vezetője szerint a kriptokincstárak hasonló logikát követnek. A bitcoin vagy más kriptovaluták alapvetően ellenérték nélküli kockázatmentes eszközök abban az értelemben, hogy nincsen közvetítő fél, nincs banki partnerkockázat. Ha valakinek van bitcoinja, az ténylegesen az övé.
Amikor azonban cégek kezdik ezeket az eszközöket különféle vállalati struktúrákon keresztül tartani – részvénytársaságok mérlegében, alapokban vagy derivatív konstrukciókban – új kockázati rétegek jelennek meg:
- Menedzsmentkockázat – a vállalat vezetésének döntései határozzák meg, hogyan kezelik a tárolt kriptót.
- Kibervédelem – egy feltört céges tárca súlyos veszteségeket okozhat.
- Likviditási kockázat – ha a cégnek gyorsan pénzre van szüksége, kénytelen lehet nagy mennyiséget eladni kedvezőtlen piaci környezetben.
- Túlzott eladósodás – sok vállalat hitelekből finanszírozza a kriptovásárlást, így piaci visszaesés esetén kényszerlikvidálás következhet.
Ez nagyon hasonlít a CDO-k logikájához: egy eredetileg stabilnak gondolt eszközt (akkor a jelzáloghiteleket, ma a bitcoint) bonyolult konstrukciókba csomagolják, így a befektető nem mindig érti pontosan, milyen kockázatot vállal.
Példák a jelenlegi helyzetre
2025-ben több mint 178 nyilvános vállalat tart bitcoint a mérlegében. Néhányan azonban nem álltak meg a BTC-nél, hanem altcoinokkal is próbálkoznak. Az elmúlt hónapokban bejelentették, hogy egyes cégek toncoint, XRP-t, dogecoint vagy solanát használnak kincstári tartaléknak.
Ez a stratégia vegyes piaci fogadtatásban részesült. A Safety Shot nevű egészségügyi italgyártó például azt közölte, hogy a BONK memecoint teszi meg fő tartalékeszközének – részvényei azonnal 50%-ot estek. A befektetők ugyanis úgy érzékelték, hogy a vállalat túlzott kockázatot vállal egy kiszámíthatatlan eszközzel.
A bitcoin-tartalékokat felhalmozó cégek részvényárfolyama is sokszor nyomás alá kerül, különösen, ha túl sok hasonló profilú vállalat jelenik meg a piacon. A telítődő mezőny, a kockázatok félreértése és a spekulatív altcoin-stratégiák mind hozzájárulhatnak egy újabb „fertőzési” hullámhoz.
Milyen kockázatok fenyegetnek?
Ha a kriptokincstárak túlzottan eladósodnak, vagy egyszerre sokan kezdenek eladni a piaci visszaesések során, az láncreakciót indíthat el:
- Kényszerlikvidálások nyomják le az árakat.
- Az árfolyamesés miatt további fedezeti követelmények jelennek meg, újabb eladásokkal.
- Ez nemcsak a cégeket, hanem az egész piacot is magával rántja, hasonlóan ahhoz, ahogy a CDO-k bedőlése végül az egész bankrendszert megrengette.
Hogyan lehet megelőzni a problémát?
A szakértők több megoldást is javasolnak:
- Átláthatóság – a cégeknek pontosan közölniük kellene, milyen eszközöket tartanak, és milyen feltételekkel.
- Kockázatkezelés – nem célszerű egyetlen, erősen volatilis eszközre építeni a teljes kincstári stratégiát.
- Szabályozói keretek – hasonlóan ahhoz, ahogy a 2008-as válság után szigorodtak a banki előírások, szükség lehet kriptós kincstárakra vonatkozó standardokra.
- Decentralizált megoldások – egyesek szerint érdemes lenne a vállalati letétkezelést decentralizált eszközökkel kombinálni, hogy csökkentsék a központosított kockázatokat.
Összegzés
A bitcoin és más kriptoeszközök valódi ereje abban rejlik, hogy nem tartoznak senkinek, nincs mögöttük ellenfélkockázat. Ha azonban a cégek bonyolult pénzügyi konstrukciókba csomagolják, könnyen elveszik ez az előny. A 2008-as válság tanulsága világos: ha a befektetők nem értik pontosan, mit birtokolnak, abból súlyos következmények lehetnek.
A kriptokincstárak térnyerése egy új, izgalmas fejezet a digitális pénzügyekben, de csak akkor válhat valóban fenntarthatóvá, ha átláthatóság, felelős kockázatkezelés és óvatosság kíséri. Ellenkező esetben a „digitális arany” ugyanarra a sorsra juthat, mint a jelzáloghitelekkel felturbózott CDO-k: ígéretesnek indult, de katasztrofális következményekkel végződött.
